Történetünk
Kezdetek
A 18–19. században Európa legnagyobb vásárai közé emelkedett a gyulai téli vásár. Ezen vásárok igencsak pezsgővé tették Gyula város életét, fellendítvén a feldolgozóipart.
Egyes források szerint a vásárra a sertésfelhajtás általában 20–30 ezer körül mozgott, más források – óriási szám! – 100–120 ezer sertésről írnak, melyet lábon hajtottak Gyulára. A hajtás során az állatok lába megsérülhetett, melyeket le kellett vágni, hogy húsukat megmentsék. Így alakult ki annak az igénye, hogy közvágóhidat építsenek a városban – 1868-ban ez meg is történt.
ifj. Balog József
A 19. század végén már javában gyártották a Gyulai Kolbászt, sok-sok hentes kínálta saját portékáját. Közülük emelkedett ki ifj. Balog József, aki Európa-szerte ismertté tette a Gyulait, 1910-ben a Brüsszeli Világkiállításon Aranyérmet nyert kolbászával.
A fellendülés időszaka
Ifj. Balognál segédként dolgozott Stéberl András, aki miután kitanulta a kolbászgyártás fortélyait, összekötötte külföldön szerzett tapasztalataival, elindította a Gyulai Kolbász és számos más húsipari termék üzemszerű gyártását. Jónéhány munkafázisban gépesítette az addig szinte csak kézzel végzett feladatokat. Néhány év elteltével már több földrészre exportálta a gyulai hentesáru készítményeket. Anyagi helyzete megengedte, hogy fejlesszen, új, korszerű üzemet létesített, füstölővel, hűtőházzal, raktárakkal. A saját hízlalótelepén tenyésztett sertéseket 1938-től már új, nagyobb gyárában dolgozták fel munkatársai. A termékpaletta jelentősen bővült, lefedte a húsfeldolgozás szinte minden szegmensét. A vékony- és vastagkolbász, a téliszalámi, páros kolbász, szalonna, sonkaáruk mellett hús- és sonkakészítmények, valamint konzervek is kikerültek a gyár raktáraiból.
Aranydiploma a Brüsszeli Világkiállításon
Stéberl András vezetése alatt a gyulai húsüzem 1935-ben a Brüsszeli Világkiállításon a mester „kis páros Gyulai kolbász”-a Arany Diplomát nyert.
„Mi a különbség a Gyulai és a Csabai Kolbász között?”
Gyakran felteszik e kérdést belföldön és külföldön egyaránt...
Az első legszembetűnőbb különbség, hogy a Gyulai Kolbász sertés vékonybélbe töltött, vágásérett állapotában kb. 30–35 mm átmérőjű páros, amíg a Csabai kuláréba, azaz sertés vastagbélbe töltött kolbász. Vastagsága nem egyenletes, átmérője 40–50 mm, esetenként 60 mm is lehet.
Második lényeges eltérés a fűszerezésben rejlik. A Gyulai Kolbász főként borssal, a Csabai csak köménnyel készül. Mindkettő paprikás kolbász, de a Csabai mindig csípős, a Gyulai enyhén csípőssége a borsban rejlik.
A Csabai Kolbászt ma is inkább hentesek, hentes dinasztiák gyártják, a Gyulai Stéberl András óta „ipari” méretekben gyártott kolbászt jelent. Aki Békés megyében jár, úgy nem mehet haza, hogy ne kóstolja meg e két Hungarikumot!
Az államosítás
A Stéberl-féle húsüzem államosítása után 1953-tól három évtizeden keresztül Csiki József volt a vezetője a Gyulai Húsüzemnek, később a Gyulai Húsipari Vállalatnak, majd a Békés Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, végül a Gyulai Húskombinátnak. Csiki Józsefnek köszönheti a híres Gyulai, hogy Gyulán maradhatott. Az akkori vezetés úgy gondolta, a központosítás érdekében jobb lenne a vállalatot a megyeszékhelyre, Békéscsabára költöztetni, de ezt sikerült megakadályozni, ahogyan azt is, hogy a cégből lekvárüzem legyen.
70-es évek
A világszínvonalú nagyüzem, a Gyulai Húskombinát 1978-ban megkezdte működését. Az iparban itt valósult meg először, hogy a vágóhíd mellé feldolgozó üzemet is telepítettek. Az új, korszerű létesítmény lehetővé tette a szárazkolbászok mellett új termékféleségek, töltelékes áruk piacra vezetését.
80-as évek
Az 1980-as években 2 300 főt foglalkoztatott a kombinát. Az országban ekkoriban megközelítőleg 11 millió sertés volt, melyből majd 1 milliót a gyulai cég vásárolt fel és értékesített. Az áruk 2/3 részét exportálták külföldre, amely anyagi stabilitást jelentett, komoly fejlesztéseket tett lehetővé. Megszületett a Gyulai Májas, és 1990-ben megépült a 2000 tonna tárolására alkalmas hűtőház.
A nehéz évek
A 90-es évek végére a magyar feldolgozóipar teljes vertikuma nehéz helyzetbe került, a gyulai cég sem volt kivétel. A rendszerváltást követően megszűntek a keleti piacra történő kiszállítások, a termelői kapacitás adott volt, jóval nagyobb, mint a belföldi kereslet. Párhuzamos jelenségként csökkent a sertésállomány létszáma, fajlagosan drágább lett a gyártás, megjelentek a külföldi kereskedelmi láncok, letörték a hazai gyártók árait. Mindezek együttes következménye volt, hogy 2012-re tarthatatlanná vált a cég rentábilis működése, októberben felszámolás alá került a Gyulai Húskombinát.
Az újrakezdés
2013. februárjában Gyulahús Kft. elindulásával új alapokra helyeződött a gyulai húsipari termelés. Az önkormányzat munkahelymegtartó állami támogatás segítségével megvásárolta a felszámoló cégtől a hajdani húskombinát épületeit, gépeit, márkanevét, megmentve ezáltal a Gyulai Húsipart. A szárazáru gyártás ma is az eredeti, Stéberl-féle üzemben történik, hagyományos technológiák alkalmazásával, míg a töltelékes áru készítése - májas, virsli, felvágottak - a 2010-ben átalakított Kétegyházi úti telepen folyik továbbra is. Mindkét üzemben folyamatos a termékfejlesztés, fontos szempont, hogy az új termékek is beilleszthetők legyenek a táplálékallergiában szenvedők étrendjébe. Küldetésünk, hogy még 150 év múlva is a Gyulai legyen a minőség, a szakértelem, a hagyomány és az elhivatottság szimbóluma.
Gyulai hentes múzeum
Több mint százéves, de még mindig működő szeletelőgép, legalább száz kilót nyomó jégszekrény, mázsa, teknő, ringa, kutter, hogy csak egy pár eszközt említsünk a múzeumi kiállítási tárgyakból. Fotók a századfordulóról, az 1970-es, 80-as fénykorból, laboreszközök, kések, bárdok engednek bepillantást az elmúlt másfél évszázad történetébe. A ma múzeumnak helyet adó épület az 1868-ban megépített közvágóhíd területén található (térkép és információk). A szakmai tárlatvezetés érdekes történeteket mesél a gyulai húsiparról, hogyan és kiknek köszönhető a három évszázadot átölelő időszak, hogyan dolgozták fel a húst kolbásszá, amikor még nem voltak gépek. A Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete szívügyének tekinti a „Gyulai” múltat, számos rendezvényen, bemutató disznóvágásokon állít emléket elődeinknek, öregbítve ezzel a méltán híres Gyulai hírnevét.
